Implantáció

Miért fontos a hiányzó fogak pótlása?

Az esztétika csak egy indok a sok közül. A foghiány - akár csak egyetlen fog hiánya is - károsan befolyásolhatja a harapást, ezért ha a pótlást elmulasztjuk, akkor az ellentétes fogsorban lévő fog egyre jobban kinő a fogsorból, a szomszédos fogak bedőlnek az üres területre, és ha már több is hiányzik, akkor túlterhelődnek a megmaradt fogak. Ezek következtében több fogat is elveszíthetünk a közeljövőben. A hiányzó fogak helyén a csont idővel ritkulni, sorvadni kezd, ami megnehezítheti a későbbi esetleges fogbeültetést. A kihúzott fog helyén keletkezett résbe ételmaradék is kerülhet, ami további fogromláshoz és ínybetegséghez is vezethet.

Az implantációról általában

Fogaink elvesztése mindannyiunkat megvisel. Nem tudunk jól rágni, artikulálni, nem mosolyoghatunk felszabadultan, társaságban kényelmetlenül érezzük magunkat.

A foghiányt azonban a lehető legrövidebb időn belül pótolni kell, ugyanis a foghiányos állapot a kellemetlen komfortérzeten túl idővel rosszabb táplálkozáshoz, gyomorproblémákhoz, emésztési nehézségekhez, állkapocs-ízületi problémákhoz vezethet. A fogvesztés és a csontveszteség miatt a fogak elvándorolhatnak, illetve eldőlhetnek a rágóerő irányának megfelelően, ami arcvonásaink megváltozását is eredményezheti.

Sokan azonban nehezen barátkoznak meg a részleges vagy teljes, rögzített vagy kivehető protézis gondolatával. Számukra lehet megoldás a fogbeültetés, vagyis az implantáció.

Kétségtelen, hogy az implantációs fogpótlás nem olcsó, és némi kockázattal is jár. Ám a páciensek kedvező tapasztalatai, a kivehető fogpótlás elkerülése révén tapasztalható komfortérzet, és az életminőség jelentős javulása, no meg a kedvező szakmai tapasztalatok mégis azt eredményezik, hogy az eljárás egyre inkább rutinszerű beavatkozásnak számít a fogászati-szájsebészeti praxisokban.

Mi az implantátum?

Az implantátum egy műfoggyökér, amelyet az elveszett fogak helyére ültetnek be sebészeti úton. Az implantátumra készülő fogpótlás ugyanolyan erős és használható lesz, mint ha a fogpótlás természetes fogra készülne. Természetesebb, mint bármilyen más protetikai eszköz; olyan érzetet kelt, mintha visszakapta volna a saját, igazi, erős, egészséges fogait.

Miből készül az implantátum?

Anyaga általában tiszta, ötvözetlen titán, amit az emberi test teljes mértékben elfogad. Különleges biológiai, kémiai, fizikai tulajdonságainak köszönhetően egy idő után összenő ("összegyógyul") a csonttal. Ennek köszönhetően tökéletesen szilárdan tartja a ráhelyezett egy vagy több műfogat. Nem korrodálódik, ellenáll a savaknak és egyéb anyagoknak, nem mágnesezhető és rendkívül erős a súlyához képest. Szövetbarát, semmiféle károsodást nem okoz.

Kinek javasolható az implantáció?

Implantációra alkalmas az a páciens, akinek jó az általános egészségi állapota, jó a szájhigiéniája, elég csontállománnyal rendelkezik és kizáró tényező nem áll fenn. Végül, de nem utolsósorban: kész arra, hogy a kezelőorvos által előírt szájhigiénés szabályokat betartsa.

És kinek nem?

A sikeresség szempontjából fokozott rizikófaktornak számít a túlzott alkoholfogyasztás, az erős dohányzás, a drogfüggőség, a nem kezelt cukorbetegség és a súlyos szív- és érrendszeri megbetegedés. Nem végezhető továbbá implantáció az állcsontok növekedésének befejeződéséig (14-18 éves korig).

Kockázatok

A fogbeültetések 90-95%-a sikeresnek mondható. Nagyon ritka esetben azonban előfordulhat, hogy az implantátum nem rögzül a csonthoz, és amikor feltárják, kiderül, hogy laza maradt. Ebben az esetben a laza implantátumot el kell távolítani, és másikat behelyezni.
A szájhigiénés szabályok szigorú betartása nélkül nem képzelhető el hosszú távú siker. Az implantátumok ugyan erősebben kötődnek a csonthoz, mint a természetes fog, de az ínnyel való kapcsolatuk sokkal gyengébb. Ennek következtében a nem megfelelő fog- és szájápolás nagyobb rombolást képes véghez vinni az implantátum körül, mint egyébként. Ám, ha a páciens betartja az előírásokat, az implantátum akár egy életen át is kitarthat.

Kilökődhet-e később az implantátum?

A nem megfelelő szájhigiéné és ennek folyományaként az implantátumra rakódott lepedékben és fogkőben élő kórokozók - hasonlóan a természetes fogakhoz - fogágybetegséghez és a műgyökér meglazulásához vezethetnek. Ezért rendkívül fontos a megfelelő fogmosási technika, a fogselyem használata, és esetenként egyéb speciális szájhigiénés eszközök használata. Elengedhetetlen továbbá az implantátumok évenkénti kontrollja.

Az implantációs fogpótlás előnyei, lehetőségei

Az implantátum lehetővé teszi a fogak egyenkénti pótlását az egészséges szomszédos fogak lecsiszolása nélkül. Implantátumok segítségével olyan esetben is lehet rögzített pótlást, vagyis hidat készíteni, amikor hagyományos fogtechnikai eszközökkel már csak a kivehető protézis jelenthet megoldást. A beültetett fog kényelmesebb, természetesebb és könnyebben kezelhető.
Teljes fogatlanság esetén már 4-8 implantátum segítségével megoldható a fix pótlás, a körhíd, vagy a kombinált fogpótlás készítése. Az implantátumos fogpótlás nagyobb stabilitást és jobb rágóképességet biztosít, valamint a teljes biztonságérzet mellett kifogástalan esztétikai élményt is nyújt. Az implantátum előnye továbbá, hogy megelőzi a fog(ak) elvesztése után elkerülhetetlen csontlebomlást.
Mindezen hatások együttesen a páciensek életminőségének javítását szolgálják.

Implantáció előtt

A beavatkozás előtt a műtétet végző szájsebész állapotfelmérést végez, vagyis feltérképezi a páciens anatómiai adottságait, röntgent, laborvizsgálatokat rendel (elsősorban a véralvadási és vércukor-adatokra összpontosítva) informálódik a beteg evési, ivási, dohányzási szokásairól. Ezek után a kezelőorvos eldönti, hogy mely fogakat kell pótolni, és azt, hogy a rendelkezésre álló csontállomány elegendő-e az implantátum(ok) beültetésére, illetve szükség van-e csontpótlásra.

Hogyan történik a foggyökér-implantáció?

Az implantátum(ok) beültetése helyi érzéstelenítéssel, ambuláns módon történik. Ennek során a szájsebész elvégzi az érintett állcsontrészlet megfelelő előkészítését (felvágja a fogínyt), majd egy lyukat fúr az állcsontba, és ebbe helyezi be az implantátumot. A behelyezés után összevarrja a fogínyt. A beteg antibiotikumot és fájdalomcsillapítókat kap. A varratokat 1-2 hét múlva távolítják el, ez után már az összenőtt, begyógyult nyálkahártya alatt gyógyul, csontosodik tovább az implantátum.

A gyógyulás folyamata

Az implantátum behelyezése után több hónapot kell várni, amíg az implantátum becsontosodik, ami azt jelenti, hogy az implantátum felszínén lévő mikropórusokba valósággal belenőnek a csontsejtek. Ez biztosítja az implantátum stabil rögzülését, és azt, hogy a későbbiekben képesek legyenek károsodás nélkül elviselni a mindennapos rágónyomást. Ez a csontosodási időszak az alsó és felső állkapocs esetében is körülbelül 6 hónap. Ez alatt az implantátum az íny alatt, befedve gyógyul.
A teljes gyógyulás után kerülhet sor a fogpótlás (híd, korona vagy műfogsor) elkészítésére, majd rögzítésére.

A fogpótlás elkészítése

Ha a gyógyulási idő letelt, felszabadítják az íny alól az implantátumokat. Ez már nem jelent műtétet, csupán az implantátumba helyezett csavart kell kiszabadítani egy kis nyálkahártyametszés segítségével. Ezután az implantátumba belecsavarják a nyak-fejrészeket, vagyis a műcsonkokat, amelyekre a fogpótlás készül majd. Ettől a ponttól az eljárás nagyjából ugyanaz, mint a hagyományos, fogakra készülő fogpótlások esetén.

Mennyi ideig tart a beavatkozás?

A beavatkozás időtartama függ az implantátumok számától, illetve a csontfelépítés szükségességétől.

A műtét utáni napok

A műtéti területre célszerű kívülről hideg borogatást tenni a duzzanat csökkenésére. Enni, ameddig az érzéstelenítő hatása tart, nem szabad. A kávét, teát, alkoholt, dohányzást, fűszeres, csípős ételeket legalább egy napig kerülni kell. A szájhigiénia, azon túl is a fertőtlenítő hatású öblögetés különösen fontos ezeken a napokon. Nem szabad megfeledkezni a felírt gyógyszerekről, és szükség esetén a fájdalomcsillapítóról sem.

Fogatlanság a műfoggyökér-beültetés után?

Ha az implantátum a száj elülső részére kerül, akkor a fogorvos egy ideiglenes fogsort vagy hidat készíttet, hogy a páciens ne maradjon fogak nélkül. Amennyiben teljes műfogsora van, úgy ezt az egész gyógyulási időszak alatt hordhatja.

Az implantáció sikeressége

Az implantáció akkor nevezhető sikeresnek, ha nincs fájdalom vagy idegentest-érzés, nincs gyulladás az implantátum körül, nem mozog, és a röntgenfelvételen sem látható csontfelritkulás az implantátum körül. A sikeres implantáció kifejezés tehát nagy hangsúllyal a hosszú távú sikerességre vonatkozik, melyek a fogbeültetések 90-95%-áról el is mondható. A sikertelen esetek száma napjainkra minimálisra csökkent, már csak azért is, mert egy - bármilyen okból történt - kilökődést még követhet egy ismételt, immár sikeres beültetés. Mindezek alapján elmondható, hogy a sikertelen implantáció igen ritka.

A későbbiekben

A sikeres beültetés után sem ér véget a páciens és kezelőorvosa közötti együttműködés. Az implantációs fogpótlás hosszú távú sikerességének egyik legfontosabb feltétele ugyanis a tökéletes szájhigiéné és a rendszeres fogorvosi ellenőrzés. A beültetést követően a betegnek általában évente legalább egyszer kontrollvizsgálaton kell megjelennie. A fogorvos ilyenkor ellenőrzi az implantátum körüli csont- és hámtapadás, valamint a fogpótlás állapotát, és amennyiben szükséges, elvégzi a megfelelő korrekciókat.
Implantált betegeknél rendkívül fontos, hogy amennyiben a páciens időközben bármilyen elváltozást észlel, azonnal jelentkezzen a kezelőorvosánál!

Hogyan ápoljuk az implantátumokat?

Ugyanúgy ápoljuk az implantátumokat, mint természetes fogainkat. Fontos a napi fogmosás és fogselyem használata, valamint a rendszeres fogászati kontrollvizsgálat.
Az orvos és a páciens kapcsolata nem érhet véget az implantáció elvégzése után, mert az implantátum hosszú élettartama (ami évtizedek, akár élethossz is lehet) érdekében szükség van annak folyamatos kontrolljára.

Milyen hosszú az élettartama az implantátumoknak?

Az implantátum élettartama helyétől és a páciens szájhigiéniájától függően általában 10-20 év, sok esetben azonban élethossz. Ha implantátum-kezelésen estünk át, tilos a dohányzás, mert növelheti az implantátum kilökődésének veszélyét.

Mit jelent az implantátumok túlterhelése?

Ha az implantátumokra túlzott terhelés jut, akkor az akár az elvesztésükhöz is vezethet. A túlterhelés abból fakadhat, hogy túl kevés implantátum viseli azt a terhet, ami az egész fogsorra nehezedik. Ezért is fontos, hogy az implantáció, az implantátumok száma egyénileg és pontosan megtervezett legyen. Az tehát, hogy hány darab implantátumot kell alkalmazni egy adott esetben, az előzetes tervezés során dől el. Túl kevés implantátum beültetése orvosi szempontból nem vállalható, még akkor sem, ha az adott pillanatban az a páciens részére anyagi megtakarítást jelent. A későbbiekben ugyanis a túlterhelés a többi implantátum meglétét is veszélyezteti.

Allergia vagy daganatos elfajulás előfordulhat-e az implantációval kapcsolatban?

Az implantátumok anyaga általában tiszta, ötvözetlen titán. Különleges biológiai, kémiai, fizikai tulajdonságainak köszönhetően egy idő után összenő a csonttal.
A szakirodalom soha nem írt le semmilyen allergiás vagy daganatos elfajulást implantáció kapcsán, mivel a felszínét egy stabil vegyület, titán-oxid alkotja.
Ez az anyag nem oldódik a testnedvekben, így nem lép reakcióba az immunrendszerrel sem. Helyes beültetési technika mellett, szakmailag helyesen kivitelezett felépítménnyel az implantátumok élethosszig szolgálhatnak.

Fogbeültetés előtt szükségessé válhat:

Szinuszemelés (sinus elevatio), sinuslift, csontfelépítés, csontpótlás.

A Sinuslift operáció közel két évtizede vált általános gyakorlattá, mivel egyre több ember választja az fogbeültetést, vagyis az implantációt.
Amikor az implantációt megelőző vizsgálat után kiderül, hogy nem elég vastag a csont az implantátumok számára, vagy az arcüreg túl közel van az állkapocshoz, csontpótlás válik szükségessé. Ez napjainkban már rutinszerűen alkalmazott műtéti eljárás. Lényege, hogy a sorvadt felső állcsont megfelelő részét az arcüreg (sinus maxillaris) felé csonttranszplantátum vagy csontpótló anyag segítségével megvastagítják, és ezáltal implantátum beültetésére alkalmassá teszik.
Lényege, hogy a sorvadt felső állcsont megfelelő részét az arcüreg (sinus maxillaris) felé csonttranszplantátum vagy csontpótló anyag segítségével megvastagítják és ezáltal implantátum beültetésére alkalmassá teszik.
A csontpótlás és az implantálás történhet egy időben is, de a szakorvos dönthet úgy is, hogy először a csontfelépítést végzi el, majd kivárja a gyógyulási időt, és csak ez után helyezi be az implantátumot. Utóbbi esetben a gyógyuláshoz 4-6 hónapra van szükség, mielőtt az implantátum behelyezhető.
A csontpótlás (sinuslift) során alkalmazott anyag lehet a páciens saját csontjából nyert ún. autotranszplantátum, vagy mesterséges úton előállított (alloplasztikus) csontpótló anyag. Az eljárás az alsó és felső állcsonton egyaránt kivitelezhető. Ha kismértékű csontpótlásra van szükség, a GBR (guided bone regeneration) technika is alkalmazható. Ez azt jelenti, hogy a csonthártya alá, a csontpótlás helyén a csontpótló anyag behelyezését követően, azt lefedve, egy speciális membránt helyeznek. A módszer az implantációval együtt, de attól eltérő időben is lehet alkalmazni.

Azonnali implantáció

Ez alatt azt értjük, hogy az implantátum beültetése a foghúzást követően 0-48 órán belül megtörténik.
Mit is jelent ez? Ha Önnek a mosolyzónában van egy olyan foga vagy gyökere, amit már semmilyen konzervatív módon nem tudnak megmenteni, és el kell távolítani, mindig felmerül a kérdés, hogy a foghúzást követően meddig nem lesz foga?
Az esztétikai zónában minden esetben különös gonddal kell megterveznünk a foghiány pótlását.
Tudnia kell, hogy minden foghúzást jelentős mértékű csont lebomlás követ. A csontot fedő íny is visszahúzódik, néhány hónap elteltével az ínypapillák lelapulnak, kisimulnak, vízszintesek lesznek. Az egykori szép, egészséges, kerek ínykontúr örökre eltűnhet.
Ha a foghúzás után az eltávolított fog helyére rögtön beültetjük az implantátumot, akkor a szép, félhold alakú ínykontúr megmarad, és ahelyett, hogy lebomlana a csont, a foghúzást követően olyan csontregenerációs indukciós hatások lépnek fel, melyek kitöltik az esetlegesen fennmaradó apró réseket a fogmeder és a beültetett implantátum között. Ahhoz, hogy megmaradjon a szép ínykontúr, szükség van egy ínyformázó csavar behelyezésére is, illetve, ha a beültetett implantátum primer stabilitása megfelelő, akkor egy ideiglenes implantátum felépítményt és egy ideiglenes koronát is készíthetünk.
A teljes csontosodást azonban itt is ki kell várni, mely az azonnali implantáció esetében is körülbelül 6 hónap. Ha ez letelik, akkor a végleges felépítmény és a végleges korona is elkészíthető az implantátumra.
Ma már nemcsak teljesen fémmentes koronákat lehet készíteni, hanem, ha valaki a tökéletes esztétikára vágyik, akkor a koronát tartó implantátum felépítményt is ki lehet faragni robotok segítségével fémmentes cirkonium-oxidból.

A fogbeültetés története

Már a hellén kultúrából, az i.e. 4. századból is vannak bizonyítékok az arany, fa és állati fogak implantológiai célú felhasználásáról.

A XVIII. század vége felé az emberi fogak más személybe történő átültetése terjedt el és vált divatossá a felsőbb társadalmi körökben. Sokan felajánlották saját fogaikat némi anyagi ellenszolgáltatásért cserébe.

1952-ben, az akkor még fiatal svéd professzor, Per-Ingvar Branemark jött rá, hogy az akkoriban állatkísérletekben használatos titán alapú fémlemezek egészen különleges tulajdonsággal rendelkeznek: képesek erősen összenőni az élő csonttal.
Nyulak sípcsontján kísérletezve rájött, hogy a két rész könnyen összeforr, ha egy titánrudat illeszt a csont közepébe. Ötven évvel később a módszert széles körben alkalmazzák, s az elmélet igazolja magát: harmincöt évvel a beavatkozás után Branemark első páciensének még mindig megvoltak titángyökerű fogai.

Ez a felfedezés új korszak kezdetét jelentette az orvostudományban. Azóta alkalmazzák a titánt az ízületi sebészetben törött csontok egyesítésére, elveszett szövetek pótlására, a forma helyreállítására, és nem utolsósorban a fogászati implantációban. A titán képes megkötni a víz-, a nátrium-, kálcium-, klór- és foszfátmolekulákat, fehérjéket, amelyhez a csontszövet fehérjestruktúrái később kötődni képesek.

A fogászatban tulajdonképpen nem is fogbeültetésről, hanem műgyökér-beültetésről van szó. Az eljárásnak ma már több mint száz fajtája ismeretes. A legelterjedtebbek az ún. csavar-implantátumok, amelyek behelyezése nem bonyolult, viszont pontos előkészületeket, nagy figyelmet és szakmai hozzáértést követel.

Branemark persze csak az előfutár volt, ma már zavarbaejtő a választék - egyesek szerint nyolcszáz, mások szerint ezerháromszáz különböző implantátum létezik. A leggyakrabban használt típusok a svéd Branemark és a svájci Bonefit-ITI. A Branemark-típust két fázisban helyezik be. Először beültetik az állkapocscsontba a rudat, mely a fog gyökere lesz, és befedik az ínnyel. Öt-hat hónap után felnyitják az ínyt, s az addigra beágyazódott bioanyagból készített műgyökérre ráhelyezik a mesterséges fog szintén titánból készült tartószerkezetét, melyre végül koronát helyeznek. A Bonefit-Iti esetében viszont nincs szükség két fázisra, mert a gyökér feje kilóg az ínyből. Miután az íny teljesen begyógyult körülötte, akkor teszik rá a koronát vagy a fogpótlást.

Csontpótlás szájsebészeti rendelőnkben

Milyen csontpótló anyagokat használunk szájsebészetünkön?

? Szintetikus (kálcium-foszfát alapú) csontpótló
? Saját csont őrlemény ill. nagyobb csonthiány esetén csontblokk

A legjobb minőségű csontpótló anyag az autogén, saját csont. Sajnos nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, ezért szinte mindig keverjük más csontpótló anyagokkal. Rendelőnkben a saját csontot általában a következő területekről nyerjük: a beültetés műtéti területe (kis mennyiség), felső állcsontgumó (közepes mennyiség), állcsúcs (közepes-nagy mennyiség), állkapocs felhágó ág (nagy mennyiség).

Csontsejtek hálózata a műtéti területen

Hogy történik a csontpótlás (csontpótló műtét)?

A csontpótló anyagot minden esetben a műtéti területről gyűjtött saját vérrel, illetve saját csont forgáccsal keverve helyezzük be és esettől függően felszívódó membránnal fedjük. Ez utóbbira a zavartalan csontosodás miatt van szükség, így megelőzhető a csontpótló korai felszívódása. Szükség esetén a membránt titáncsavarokkal rögzítjük. A membrán felett a nyálkahártyát feszülésmentesen zárjuk. Csontblokk műtét esetén a kivett blokkot speciális szegecsekkel rögzítjük a recipiens területen a mikromozgások és a következményes felszívódás elkerülésére. A csontpótló műtétet követően legalább 6 hónap, mire a beültetett csontpótló anyag az adott területen összecsontosodik a környezetével, így az implantátum biztonságos terhelése csak ezután kezdődhet. A csontpótló műtét igény esetén altatásban (bódítás, éber szedáció) is elvégezzük szájsebészeti rendelőnkben még komplikált esetekben is!

Mikor alkalmazhatunk csontpótlást?

1. Fogeltávolítás után bekövetkező 'csont-összeesés' megelőzésére ill. különböző defektusok feltöltésére
2. Fogeltávolítást azonnal követő fogbeültetéskor
3. Arcüreg emelés során műgyökerek behelyezése céljából
4. Elégtelen csontmagasság és/vagy csontszélesség esetén fogbeültetés (és/vagy fogpótlás) készítése előtt vagy azzal egy időben

Fogeltávolítás után bekövetkező „csontsorvadás” megelőzése ill. különböző defektusok feltöltése csontpótlóval

Fogeltávolítás után azonnali csontpótlás

A csontmennyiség csökkenésének leggyakoribb oka a fogak eltávolítása.

A foghiány következményeként  már rövid időn belül az eltávolított fog(ak) helyén az állcsont csontszövete sorvadásnak indul. Ennek oka a mechanikai inger (rágóerő) megszűnése. Az évek során az eltávolított fogak helyén jelentős mennyiségű csontveszteség  figyelhető meg: a csont magassága és szélessége is csökken. A kezdetben ideális csontállomány lapos, penge vékony csontlemezzé sorvad. Ez egyrészt megnehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi a teljes kivehető fogpótlás  stabilizálását, másrészt nem teszi lehetővé fogászati implantátum behelyezését, harmadrészt pedig esztétikai problémát okozhat egy híd vagy korona készítésekor (hiszen ilyenkor a lesorvadt csontot a korona anyagával kellene pótolni, ami egy kevésbé esztétikus pótlást eredményezne). A fentiek értelmében szájsebészeink már a fog eltávolításánál javasolják a csontpótlást, legfőképp akkor, ha annak helyére később implantátum kerül. Ezáltal kikerülhetőek a fogbeültetéssel egybekötött bonyolultabb és költségesebb csontpótlásos műtétek. A fentiekhez hasonló módón végezzük a különböző okok miatt kialakult csontdefektusok feltöltését is. Ilyenek a cysták, tályogüregek, fogágy-betegség következében kialakult tasakok (melyek a fog meglazulását okozzák) stb. 

Azonnali implantációval (foghúzással azonnal követő) egybekötött csontpótlás

Azonnali implantáció alatt azt értjük, ha a foghúzás időpontjában történik az implantátum beültetése. Ha a foghúzás elkerülhetetlen, akkor a fog eltávolítása után foghiány lép fel. Ilyenkor ugyanis csökken a rágóképesség, a szomszédos fogak túlterhelődnek, a hiány irányába dőlhetnek, a szemközti fogak pedig kiemelkedhetnek és tartószerkezetük meggyengül. Ha pedig a mosolyzónából távolítanak el fogakat, akkor az azonnal szembetűnik, és a beszédet is akadályozza. Az implantáció hagyományos menete szerint a foghúzás után 2-3 hónapot várunk, amíg az íny begyógyul, és a csontosodás megkezdődik. Tudni kell azonban, hogy minden foghúzást csont és ínylebomlás követ, így minél később kerül sor az implantációra, annál kevesebb a csont és nehezebben kivitelezhető a fogbeültetés. Azonnali implantációval ez a kedvezőtlen csontlebontódási folyamat elkerülhető. Bizonyos esetekben (ha túl nagy a rés az implantátum és a csontágy között) szükség lehet csontpótlásra is. Arcüreg emelés műgyökerek behelyezése céljából ('sinus-lift') csontpótlással

Arcüreg emelés műgyökerek behelyezése céljából ('sinus-lift') csontpótlással

Arcüreg helyzete a felső állcsontban

Amennyiben az őrlőfogak eltávolításra kerülnek, idővel a csont magassága (illetve vastagsága) az arcüreg és a kialakuló nyálkahártyafelszín között egyre csökken. Szerencsés esetben, amennyiben elegendően vastag volt az eredeti csontállomány, nincs csontritkulás miatti fokozottabb csontleépülés, a megmaradt csont vastagsága elegendő lehet az implantátum behelyezéséhez. Rosszabb esetben azonban az implantátum behelyezéséhez növelni kell e csontmagasságot, máskülönben az arcüregbe helyezett implantátum állandó arcüreg-gyulladáshoz vezetne.

Arcüreg alap emelés („sinus lift”) és csontpótlás fogbeültetés előtt

Ennek során a műgyökér csontfuratán keresztül (zárt 'sinus-lift') vagy egy művileg készített csontablakon (nyitott 'sinus-lift') felemeljük az arcüreg nyálkahártyáját. Ezután ez alá csontpótló anyagot juttatunk, majd következhet a műgyökér furatba történő behajtása. Rendelőnkben általában a nyitott 'sinus-lift'-et részesítjük előnyben, hiszen így szemkontroll mellett történhet a csontpótlás, ill. az implantátum behajtása.

Csontpótlás elégtelen csontmagasság és/vagy csontszélesség esetén

A foghiány miatt beesett állcsontgerinc esztétikailag kedvezőtlen, hosszú koronát eredményezne
– a megoldás a csontpótlás!

Gyakori probléma a szájsebész gyakorlatában, hogy kevés csontanyagot talál az implantáció során akár az állcsont magassága, akár szélessége irányába. Kisebb csonthiányok esetén a fogbeültetéssel egyidőben megtörténhet a csontpótlás. Nagyobb csonthiányok  esetén a fentebb említett területek valamelyikéről csontblokkot veszünk, majd a csontátültetés során ezt az adott területeken titáncsavarokkal rögzítjük. A réseket csontforgáccsal ill. szintetikus csontpótlóval kitöltjük, majd az egészet egy membrán segítségével zárjuk. Ezt követően 3-6 hónap várakozás után történhet meg a csontpótolt területen a műgyökerek beültetése.

Nagyobb csonthiány esetén csavarokkal rögzített csontblokk átültetés a kiváló eredményért!